A halál nem annyira végállomás, mint amennyire mi hisszük

Robert Lanza azt állítja, hogy a biocentrizmus elmélete kimondja a halál illuzórikus voltát. Azt állítja, hogy az élet hozza létre a világegyetemet, nem pedig fordítva. Ez azt jelenti, hogy a tér és az idő nem létezik abban a lineáris formában, ahogyan mi elgondoljuk. A híres kétrés-kísérletet használja fel arra, hogy illusztrálja célját.

És amennyiben a tér és az idő nem lineáris, akkor a halál nem létezhet semmilyen „valódi értelemben véve”.

 

A legtöbb tudós valószínűleg azt mondaná, hogy a halál utáni élet koncepciója vagy nonszensz (lehetetlen), vagy legalábbis bizonyíthatatlan.

Mégis, az egyik szakértő kijelenti, hogy rendelkezik olyan bizonyítékkal, amelyek igazolhatják a síron túli létet – ez pedig a kvantumfizikában rejlik.

Robert Lanza professzor azt állítja, hogy a biocentrizmus tanítása szerint a halál abban a formában, ahogyan mi ismerjük, egy olyan illúzió, amelyet a tudatunk hoz létre.

„Úgy gondoljuk, hogy az élet csupán a szén módosulatainak és a molekulák elegyének köszönhető – élünk egy darabig, azután elporladunk/feloszlunk a földben.” – jelentette ki a tudós a honlapján.

Lanza az Észak-Karolinai Wake Forest University School of Medicine-ről azzal folytatta, hogy mivel mi, emberek, azért hiszünk a halálban, mert „megtanítottak minket meghalni”, vagy még kifejezőbben fogalmazva, a tudatunk összekapcsolja az életet a testekkel, és úgy tudjuk, hogy a testek meghalnak.

A biocentrizmus elmélete viszont megmagyarázza, hogy a halál nem annyira végállomás, mint amennyire mi hisszük.

A biocentrizmust a mindenség elméletéhez sorolták be és a görög „életközpont” szóból ered.

Ez arra épül, hogy az élet és a biológia áll a valóság középpontjában, továbbá hogy az élet hozza létre az univerzumot és nem fordítva.

A biocentrizmus elmélete azt javasolja, hogy az egyes ember tudata határozza meg az univerzumban található tárgyak formáját és méretét.

Lanza egy egyszerű példával írja le, hogy hogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az emberek a kék eget nézve, azt mondják, hogy a szín, amit látunk kék, de az emberi agyban található sejteket oly módon meg lehet változtatni, hogy azok az eget zölddé vagy pirossá tegyék.

 

LANZA ELMÉLETE A BIOCENTRIZMUSRÓL ÉS A HALÁL UTÁNI ÉLETRŐL

 

  • A biocentrizmust a mindenség elméletéhez sorolták be és a görög „életközpont” szóból ered.
  • Lanza egy egyszerű példával írja le, hogy hogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Az emberek a kék eget nézve, azt mondják, hogy a szín, amit látunk kék, de az emberi agyban található sejteket oly módon meg lehet változtatni, hogy azok az eget zölddé vagy pirossá tegyék.
  • A tudatunk kölcsönöz értelmet a világnak és a tudatunk módosítható úgy, hogy megváltoztassa ezt a magyarázatot.
  • Ha a biocentrizmus nézőpontjából vizsgáljuk az univerzumot, az azt is jelenti, hogy a tér és az idő nem viselkedik szigorúan oly módon, ahogyan a tudatosságunk elénk tárja.
  • Összefoglalva, a tér és az idő „egyszerűen az elménk eszközei”.
  • Amint ez a térről és időről mint mentális konstrukciókról (elmeszüleményekről) szóló elmélet majd elfogadást fog nyerni, az azt is fogja jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság elgondolása térbeli vagy lineáris határok nélkül létezik a világegyetemben.
  • Az elméleti fizikusok úgy gondolják, hogy végtelen számú univerzum létezik különböző emberi variációkkal és eseményekkel, amelyek egymással egyidejűleg történnek.
  • Lanza hozzátette, hogy minden, ami valószínűleg létezhet, meg is történik egy bizonyos pontnál eme multivezumokon keresztül, ami pedig azt jelenti, hogy a halál nem létezhet semmilyen „valódi értelemben véve”.
  • Ehelyett Lanza azt állította, hogy amikor meghalunk, akkor az életünk „egy évelő növénnyé válik, amely visszatér, hogy a multiverzumban virágozhasson.”

„Végső tanulság: Amit látunk, nem lehet jelen a tudatunk nélkül” – magyarázza Lanza. – „A tudatunk teszi a világot felfoghatóvá.”

Ha a biocentrizmus nézőpontjából vizsgáljuk az univerzumot, az azt is jelenti, hogy a tér és az idő nem viselkedik szigorúan oly módon, ahogyan a tudatosságunk elénk tárja.

Összefoglalva, a tér és az idő „egyszerűen az elménk eszközei”.

Amint ez a térről és időről mint mentális konstrukciókról (elmeszüleményekről) szóló elmélet elfogadást fog nyerni, az azt is fogja jelenti, hogy a halál és a halhatatlanság elgondolása térbeli vagy lineáris határok nélkül létezik a világegyetemben.

Hasonlóképpen, az elméleti fizikusok úgy gondolják, hogy végtelen számú univerzum létezik különböző emberi variációkkal és eseményekkel, amelyek egymással egyidejűleg történnek.

 

Lanza idézi a képen látható kétrés-kísérletet állításainak az alátámasztására. Amikor a tudósok megfigyelik, ahogy egy részecske keresztülhalad két résen, akkor a részecske vagy az egyik, vagy a másik résen megy keresztül. Ha egy ember nem figyeli azt, akkor hullámként viselkedik és mindkettő résen egyidejűleg áthalad. Ez azt jelenti, hogy a viselkedését az emberi érzékelés szerint változtatja meg.

Lanza hozzátette, hogy minden, ami valószínűleg létezhet, meg is történik egy bizonyos pontnál eme multiverzumokon keresztül, ami pedig azt jelenti, hogy a halál nem létezhet semmilyen „valódi értelemben véve”.

Ehelyett Lanza azt állította, hogy amikor meghalunk, akkor az életünk „egy évelő növénnyé válik, amely visszatér, hogy a multiverzumban virágozhasson.”

Így folytatta: „Az élet egy kaland, mely meghaladja a mi átlagos lineáris gondolkodásmódunkat. Amikor meghalunk, akkor mi ezt nem egy rendszertelen billiárdgolyós mátrixban tesszük, hanem egy elkerülhetetlen életmátrixban.”

 

HOGYAN TÁMASZTJA ALÁ A KÉTRÉS-KÍSÉRLET LANZA ELMÉLETÉT

 

Lanza a híres kétrés-kísérletet hozza fel állításait igazolandó.

A kísérletben, amikor a tudósok megfigyelik, ahogy a részecske átmegy a válaszfal két résén, akkor a részecske lövedékként viselkedik, így vagy az egyik, vagy a másik résen halad át.

Mégis, amikor az ember nem figyeli a részecskét, akkor hullámként viselkedik. Ami azt jelenti, hogy egyidejűleg mind a két résen átmegy.

Ez bizonyítja, hogy az anyag és az energia mind hullámszerű, mind részecskeszerű sajátosságokat mutat, valamint hogy a részecske viselkedése az emberi érzékelés és tudatosság függvényében változik.

Lanza teljes elmélete kifejtésre kerül a könyvében: Biocentrism: How Life and Consciousness are the Keys to Understanding the True Nature of the Universe. (Biocentrizmus: Hogyan válhat az élet és a tudat kulccsá az univerzum valódi természetének megértéséhez)

wakingtimes.com, / Száraz György boldognapot.hu 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!