Meglepő térképdarabra bukkantak -1513-ból való rendkívüli pontossága mellett az Antarktisz egykori jégmentes partvidékét is ábrázolja

1929-ben az Isztambulban található szultáni palota, a Topkapi Szeráj restaurálása közben egy igencsak meglepő térképdarabra bukkantak. A közel 5850 cm2-es portolán részlet 1513-ból való és rendkívüli pontossága mellett a feltételezések szerint még az Antarktisz egykori jégmentes partvidékét is ábrázolja.

Piri Reis titokzatos térképe

piri_reis_titokzatos_terkepe_1

A több szempontból is különös térkép megalkotója az oszmán török Piri Reis (Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed {~1465-1555}), aki már fiatalon nagybátyja, Kemal Reis nyomdokaiba lépve hajózni kezdett, s ő maga is egészen a “reis”, vagyis a “tengernagyi” rangig jutott. Tengerészeti pályafutása mellett élénk érdeklődést mutatott a kartográfia iránt, mely elhivatottságának köszönhetően jó néhány térképet készített, s egy mindmáig híres műve is született, ami a “Kitab-i Bahriye”, azaz a “Tengerek könyve” címet viseli és 215 kikötő-, sziget-, és szoros térképét is tartalmazza.

A szintén általa konstruált kérdéses térképrészlet, mely meglehetősen komoly fejtörést okozott a kutatóknak, az 1513-ban készült gazellabőrre festett világtérképének, részint Afrika nyugati, és Dél-Amerika Atlanti óceáni partvidékét ábrázoló darabja. Az alkotás több furcsaságot is tartalmaz, például rendkívüli pontosságot mutat a szélesség és hosszúság méretei terén (főként az Afrika és Dél-Amerika közti távolság meglepően pontos), holott akkoriban még nem álltak a hajósok rendelkezésére az ilyen precíz mérésekhez szükséges eszközök. A legmeghökkentőbb azonban az, hogy alsó része egyes feltételezések szerint igencsak szabatosan, az Antarktisz szárazföldi partvidékének egy szakaszát mutatja, melynek morfológiáját az alkotó nem ismerhette (főleg nem ilyen részletesen), tekintettel az azt sok ezer éve, néhol több kilométer vastagon borító jégtakaróra. (Egyébként azt, hogy ezen alsó földrész az Antarktisz lehet Charles H. Hapgood professzor 1979-ben megjelent “Maps of the ancient sea kings” című könyvében veti fel elsőként.)

 

Ez azonban még nem minden! A térkép számos részén elhelyezett széljegyzetekből kiderül, hogy elkészítéséhez 20 másik, különféle térképet használt fel Piri Reis, melyek között saját bevallása szerint egy spanyol fogolytól szerzett Kolumbusz Kristóf harmadik utazását követő időkből származó, az újvilágot ábrázoló is volt, továbbá hivatkozik egy Nagy Sándor korabeli térkép felhasználására is. A titok tehát abban áll, hogy, ha e korábbi munkák történetesen tartalmaztak az Antarktiszről olyan jellegű információkat, hogyan is nézett ki a földrész partvidéke a jégtakaró fedése nélkül, akkor sok eddigi feltételezés dőlne romba a történelmi és történelem előtti időkről alkotott tudásunkat illetően. Annál is inkább joggal feltételezhető ez, mivel a Déli-sarkvidék kontinensének partjai utoljára közel 10 000 évvel ezelőtt lehettek részint jégmentesek, tehát elvileg a feltérképezést még a kőkorszaki embereknek kellett volna elvégezni, s a rajzolatokat tovább örökíteni a részletekig viszonylag jól megőrizve, sok ezer éven keresztül, egészen Piri Reisz ideéig. A kutatók egy része egyébként nem is zárja ki kategórikusan ezt a lehetőséget, sőt, relevánsnak is tartja. Mások arra jutnak mindezzel kapcsolatban, hogy mivel akkoriban sok fantázia sziget és hely is részt kapott a térképeken (esetben is számos ilyen felfedezhető), lehetséges, hogy a nagy déli kontinensrészlet is csupán efféle művészi képzeletszülemény lehet. Bármi is az igazság, tény, hogy e portolán szinte páratlan, még sokszor a 150-200 évvel később készült térképeket is meghaladó pontossággal bírt, mely körülmény azt feltételezi, hogy szinte biztosan nem a véletlen műve, hanem tudatos, szakmailag átgondolt korabeli alkotás.

Az elképzelések szerint tehát a térkép olyan, korát messze meghaladó ismeretanyagról tesz tanúbizonyságot, melyről egyesek azt feltételezik, az emberiség akkoriban csakis “idegen” forrásból juthatott hozzá. Erich von Däniken svájci író, a paleoasztronautika egyik úttörője szerint például, a térkép készítéséhez felhasznált korábbi munkák egyike, egy olyan ősi civilizációtól átvett anyagot dolgozhatott fel, mely egy Kairó feletti égi pontban (esetleg egy idegen űrhajóról) készült légi felvételen nyugodott. Állítása alapján a portolánon Dél-Amerika torzulása egy vetületet feltételez, vagyis, ha a térképet egy földgömb felületére illesztjük, majd Kairó városa fölül nézzük a gömböt, akkor lényegében pontosan azt látjuk, mint azokon a felvételeken, amit a műholdak fotóznak az űr e pontjából.

 

A kutatók többsége azonban elveti az ilyesfajta magyarázatokat és arra következtet, hogy a térkép meglepő pontossága és az Antarktisz jelenléte rajta csupán azért lehetséges, mert már akkoriban is rendelkezésre állhatott a kellő mennyiségű tudás Piri Reis számára. Már a görögök idejében is feltételeztek egy hatalmas déli kontinenst az északi “ellensúlyozására” a gondolkodók, így már mindjárt nem olyan meglepő a déli földrészlet jelenléte, sőt, szerintük ez még nem feltételezi az Antarktiszről való tényleges tudomást sem.

Akárhogy is legyen, a Piri Reis e térképe mindenképpen figyelemre méltó remekmű, mely korát meghaladóan valósághű részletekkel bír, tehát igencsak elgondolkodtató a tekintetben, amit eddig jelenlegi tudásunk alapján feltételeztünk az akkori kor (XVI. szd. eleje) ismereteit illetően, továbbá az alkotó dicséretre méltóan széles látókörére és precizitására is jól rávilágít, méltán híressé téve ezzel.

Forrás: bestofcafe

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!