A TUDATOSSÁG 8+1 SZINTJE

Az elmúlt évek egyik leggyakrabban használt kifejezése minden bizonnyal a tudatosság szó. A google kereső gyenge 856.000 magyar nyelvű találatot ad rá, ennek ellenére mégis zűrzavaros a tudatosság fogalmának értelmezése. Mivel egy olvasó kifejezetten jelezte, hogy ebben a témakörben szeretné megismerni a véleményemet, ezért az alábbiakban összefoglalom a témát, ahogyan én látom.tudatossag

A sokak szerint mérvadó wikipédia szerint a tudatosság egyrészt tanulással fejleszthető érzékelés, megértés, másrészt egy cselekedet szándékos volta, azaz egy előre kitervelt döntés. Ez mind igaz, azonban a tudatosság jóval túl megy ezeken. Kiindulópontnak viszont tökéletesen megfelel a fenti meghatározás.

Az alábbiakban általam felvázolt egyes tudatossági szintek természetesen egymásba olvadnak, nem különülnek el élesen egymástól és folyamatosan változnak, de iránymutatásra úgy gondolom mindenképpen alkalmasak.

 

A tudatosság nulladik szintje: a tudatlanság

Ez látszólag teljesen ellentmondásos, de máris kifejtem mire gondolok. Volt róla szó, hogy az információt minden esetben egy négylépcsős folyamat során sajátítjuk el. Ennek első lépcsője a nemtudatos nemhozzáértés, tehát azaz állapot, amikor még nem tudod, hogy nem tudod. Tudattalan vagy tehát és “A tudatlanság áldásos” – hangzik el a Mátrix trilógiában. Hogy miért? Azért, mert ha valamiről nem tudunk, ha egy gondolat nem fészkeli be magát a fejünkbe, akkor az nem hat ránk. Példának okáért, ha nem tudom a híradóból, hogy emberek ölik egymást Palesztinában, akkor ez nem fog hatni az érzéseimre, tehát nem fogja lefelé húzni a rezgésemet. Számtalan példát lehetne hozni, a lényeg azonban az, hogy minél több mindenről van tudomásunk, annál több kérdés merül fel fel és annál több problémával szembesülhetünk.

Egy kisgyerek jó értelemben véve tudattalan. Nincsenek ismeretei a világról, nem látja a gondokat és bajokat, ezért nem tud azonosulni azokkal, így természetes módon boldog és elégedett. Ebben a világban minden egy program, de minden program csak akkor hat ránk, ha azonosulunk vele. Ezért (is) igyekszik egy meditáló személy megszabadulni minden gondolatától és érzésétől.

Egy intelligens, azaz tudatos, tájékozott ember egységnyi idő alatt több problémával képes szembesülni, több problémát is képes megoldani, de nem feltétlenül lesz ettől boldogabb. Ebből is látszik azonban, hogy a tudatosság mércéje nem lehet az áldásos tudatlanság, nem lehet az első lépcsőfokon megállni, nem maradhatunk gyerekek. Sajnos.

Az információ megszerzés négylépcsős folyamatának második lépcsőfoka az, amikor már tudod valamiről, hogy nem tudod. Tudod, hogy nem értesz hozzá. Ekkor a tudatos nemhozzáértés szintjén vagy. A harmadik lépcsőfok a tudatos hozzáértés, amikor elsajátítod az ismereteket, birtokodba kerül a tudás. Valójában ez a harmadik lépcsőfok fogja jelenteni a tudatosság első igazi szintjét.

 

A tudatosság első szintje: a megértés

A tudatosság elsősorban megértés, a megértés pedig hatalom. Ha tudom valamiről hogyan működik, hogyan hat rám, akkor képes lehetek azt semlegesíteni a tudatosság egy bizonyos szintjén. A megértés egy olyan emberi képesség, hogy megfigyeljük és felismerjük észlelhető dolgok létezését, majd azokról véleményt formálunk. Véleményem szerint itt nagyon fontos az objektivitás szerepe, bár az objektivitás fogalma erősen megkérdőjelezhető egy illúzióvilágban. Minden esetre a megfigyelés és felismerés folyamatában úgy kell részt vennünk, hogy a megfigyelt dolgokhoz egyrészt ne tegyünk hozzá szubjektív érzéseket és feltételezéseket, másrészt ne is hagyjunk figyelmen kívül semmi lényegeset. Előbbi esetben ugyanis fantáziálunk, míg az utóbbiban felületesen szemlélődünk.

A fantáziálás és a képzelődés szerepét persze nem szeretném leértékelni (sőt!), mindössze arról van szó, hogy amennyiben nem vagyunk képesek objektíven viszonyulni egy adott dologhoz, akkor hibás lesz a vele kapcsolatos elképzelésünk, megértésünk. Erre talán a legeklatánsabb példa maga a biblia, ahol a tényszerűségtől elrugaszkodott értelmezés miatt egy teljesen torz magyarázat született, melyhez ráadásul több mint kétezer éve körömszakadtáig ragaszkodik a katolikus egyház. Ahogyan Mark Twain mondta: “Egy olyan könyvben hisztek, amelyben az állatok beszélnek, amely varázslókról, boszorkányokról, démonokról szól, amelyben a bot kígyóvá változik, az égő csipkebokor megszólal, amelyben étel hull alá az égből, emberek járnak a vízen és más hasonlóan varázslatos és abszurd dolgok történnek.”

Tudomásul kell vennünk, hogy a számítógép módjára működő emberi test ha hibás bemenő jelet kap, akkor a kimeneti oldalon is törvényszerűen hibás kimenő adat jelenik meg. Itt máris megfigyelhető az a tény is, hogy a tudatosság mint megértés szintjének emelkedésével megváltozik a bemenő jel értelmezése, tehát a kimeneti oldalon is ennek megfelelő “valóság” fog megjelenni. Közvetlen visszacsatolás van tehát a kimeneti oldalról a bemenetire. Alacsony megértési szinten a villámlás és mennydörgés természetfeletti és aggodalomra okot adó jelenségek voltak, mára azonban már mindenki elfogadja a jelenség fizikai magyarázatát és senki nem hiszi, hogy Zeusz szórja a villámokat az égből.

Ugyanakkor például egy teljesen torz értelmezés miatt a vallásos emberek továbbra is hisznek a kerubokban, akik isten angyali karának szárnyas képviselőiként élnek a tudatukban. Egyik kedvenc példám ezzel kapcsolatban az alábbi bibliai idézet:

“Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.” (Sámuel II. 22/8-11)

Egy magasabb megértési szinten álló egyén számára nem kérdés, hogy a fenti mondatok nem egy természetfeletti lényt, hanem egy űrrepülőgép gázturbinás hajtóműveinek izzását és óriási robaját írják le. Mivel azonban ez az értelmezés önmagában megdöntené az évezredes téves felfogásra épülő egyházi hierarchiát és istenértelmezést, ráadásul olyan kérdéseket vetne fel, amelyek megválaszolásához a háttérhatalom részéről nem fűződik érdek, ezért egyszerűen figyelmen kívül van hagyva.

A megértés tehát a tudatosság első lépcsőfoka. Ehhez pedig ismeretekre, tapasztalatokra, tudásra van szükség.

 

A tudatosság második szintje: hajlam a változásra

A megértés szintjének megfelelően nyitottnak kell lenni az állandó és folytonos megújulásra, változásra. A létezés, az élet állandó változásban van, ezért ha nem vagyuk nyitottak mi is a változásra, akkor esélyünk sincs lépést tartani vele. A változásra való hajlandóság csak akkor következhet be, ha az egyén életében bekövetkezett egy adott szintű megértés. Amíg nem ért meg valamit és nem képes tisztán és világosan átlátni azt, hogy amit eddig gondolt az adott dologgal kapcsolatban az alapvetően téves, addig a változásra való hajlandósága nulla lesz. Az információt fel lehet és kell is számára kínálni, de nem szabad ráerőltetni, hiszen mindannyian más-más tudatossági szinten vagyunk, ezért a tudatossági skála különböző fokain állunk. (Lásd később!) Ahogyan az iskolában sem lehet felsőbb osztályba lépni egy bizonyos tananyag elsajátítása, megértése nélkül, ugyanúgy az élet iskolájában sem következhet be a változás addig, amíg a megértés nincs meg hozzá.

Tisztában kell lenni azzal, hogy minden, amit eddig rosszul csináltunk csupán azért volt rossz, mert nem párosult mellé a megfelelő megértés, a megfelelő tudás. Ebből a perspektívából nézve rájövünk, hogy valójában nem is csinálhattunk semmit rosszul, hiszen a tudás hiányában még nem volt meg az a képességünk, hogy megérthessük azt, hogy mi milyen következményekkel jár. Viszont éppen azáltal tettünk szert a tudásra, hogy a tapasztalatokból okulva megértettük az okot, amely az okozatot létrehozta. Mivel pedig megértettük mi vezetett oda, ahol tartunk, ezért nincs más hátra, mint megváltoztatni a gondolkodásmódunkat és a változás mellett dönteni. Ezen a ponton megjelenik az ember életében az ítélkezésmentesség állapota vagyis annak elfogadása, hogy nincs jó és rossz döntés, mert minden csak nézőpont kérdése.

 

A tudatosság harmadik szintje: a döntésképesség

A hajlam a változásra még nem jelenti automatikusan azt, hogy a változás be is fog következni az adott személy életében. Sok ember megreked azon a ponton, hogy érzi a változás szükségességét és hajlandó is lenne rá, de valami miatt mégsem képes a változásra. Ahogyan az elején említettem a tudatosság egy cselekedet szándékos volta, azaz egy előre kitervelt döntés. Ehhez fel kell ismernünk, hogy életünk minden pillanatában döntési helyzetben vagyunk és bár első ránézésre minden döntés leegyszerűsíthető igen-nem döntésekre, valójában minden pillanatban végtelen számú döntési lehetőség előtt állunk, hiszen minden döntés egy újabb döntés kiindulópontja. Az emberek többsége azonban irtózik a döntésektől, fél attól, hogy rosszul dönt. Aki fél a döntés következményétől, az még nem jutott el a kettes szintre, hiszen ha ez megtörtént volna, akkor már megértette volna, hogy nem létezik rossz döntés.

Amikor a döntésről beszélünk, akkor tisztán kell látni azt is, hogy a nem döntés is döntés. Ha az autóddal egy elágazóhoz érve egyik irányba sem folytatod tovább az utad, akkor is döntöttél, jelesül amellett, hogy megállsz ott és várakozol, esetleg nézed a térképet, hogy merre kellene folytatnod az utad. Ez azonban azzal jár együtt, hogy közben nem haladsz, de az üzemanyagot égeted. Minél tovább maradsz döntési helyzetben, annál több energiát veszítesz, mert a morfondírozás, a jövő iránti aggódás jelentős mennyiségű energiát von el tőled. Ha még közben azon is elkezdesz agyalogni, hogy eddig jó úton jöttél-e, akkor pedig garantáltan buktad a partit.

A döntés tehát legyen mihamarabbi, felelősségteljes és a megszerzett megértés szintjének megfelelő.

 

A tudatosság negyedik szintje: a hiedelmektől való megszabadulás

Ha megtörtént a megértés, akkor törvényszerűen tudatosul bennünk az is, hogy eddig korlátozva éltük az életünket, mely korlátozás okai a hiedelmek, illetve azok együttes rendszere. A hiedelemrendszerek egyetlen dologra valók: azáltal, hogy összetartják a társadalmat, a Rendszert, korlátozzák az egyéni mozgásteret és szabadságot és azt az illúziót keltik, hogy ennek így kell lennie, ez így természetes.

A hiedelmek skálája szinte végtelen. Minden hiedelem, ami korlátoz és visszahúz a fejlődésben. Hiedelem minden, ami kötelező. Hiedelem az, hogy csak kemény munkával lehet boldogulni, hogy dolgozni kötelező, hogy a politika és a vallás értünk van és hiedelem az, hogy a halál után nincs semmi.

A fejlődés szempontjából ezért elengedhetetlen, hogy a tudatunkat folyamatosan tágítsuk és kilépjünk a korlátozó hitrendszerek csapdájából, melyekbe születésünk pillanatában belekerültünk. Amíg ugyanis a tömegtudatnak megfelelően határozza meg az egyén az életét, addig sosem lesz képes önmagát a maga teljességében megtapasztalni, hiszen mindig egy zárt pályán fog mozogni, miközben azt hiszi, hogy ő döntött. Csakhogy még a döntés is csupán illúzió lesz, hiszen a tényleges választás lehetősége hiányzik.

A korlátozó hitrendszerek esetében azt kell megvizsgálni, hogy mennyire vagyunk olyanok, mint az összes többi ember. Mennyire vagyunk mi is fehér bárányok. Minden olyan dolog, amit csak azért teszünk, mert mások is ezt teszik a tömegtudatot táplálja.

A megoldás természetesen nem az, hogy fekete bárányokká váljunk, hiszen a tömegtudattal való szembehelyezkedés is táplálja a tömegtudatot. Akár fehér, akár fekete, a birka az birka. A megoldás a Rendszeren kívül kerülés, egy olyan metamorfózis, melynek eredményképpen szimbolikusan táltos paripává válunk. Ez pedig a totális önkifejezés, a teljes önmegvalósítás révén jöhet létre, amihez még magasabb szintekre kell lépni.    

 

A tudatosság ötödik szintje: az alkalmazkodóképesség

Korábban már volt róla szó, hogy egy sejt képes eldönteni, hogyan és mikor evolválódjon annak érdekében, hogy ne haljon ki. Az evolúciós fejlődés során a sejtek membránfelületének növekedése egyértelműen kimutatható, mint ahogyan az is, hogy a sejtek sejtközösségeket hoztak létre annak érdekében, hogy az egyre változó körülményekhez alkalmazkodjanak. A sejtközösségek révén a sejtek egyre intelligensebbekké, tudatosabbakká váltak. Mivel az ember sejtek milliárja, ezért nyilvánvaló, hogy a tudatosság egyúttal alkalmazkodóképességet is jelent.

A körülmények egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a szervezetünket, ezért a sejtek állandóan alkalmazkodnak. Egy ősember minden bizonnyal rövid idő alatt elpusztulna a jelenlegi környezeti szennyezőhatások miatt, miközben egy újszülött számára mindez a természetes közeg. A változó világhoz, a változó körülményekhez alkalmazkodni kell. A túlélés tulajdonképpen kódolva van minden élőlényben. Bárhogyan is tekintesz az életre egy valamit el kell, hogy ismerj: az életben az képes érvényesülni, az képes eredményeket elérni és a céljait megvalósítani, aki a legjobban alkalmazkodik a körülményekhez. Mivel gamerista vagyok írhatnám azt is, hogy aki a leginkább megértette a játékszabályokat. Éppen most olvastam a Dalai Láma üzenetét, ő még tovább megy. Azt tanácsolja:“Tanuld meg a szabályokat és tudjad, hogyan lehet áthágni őket.” Hát, nem én tanácsoltam!

Egy tudatos ember képes arra, hogy a problémákat felismerve azokra lehetőségként tekintsen és kihasználja azokat, képes arra, hogy a természeti erőket a saját szolgálataiba állítsa és a gravitációt legyőzve felemelkedjen. Magas tudatosságú emberek nélkül soha nem jött volna létre semmi új. A tudatosság ugyanis intelligencia és csak egy intelligens ember képes az akadályokat legyőzni. A kevésbé tudatos elbukik. Az intelligencia egyáltalán nem biztos, hogy a műveltségben vagy abban nyilvánul meg, hogy mindenáron le akarunk győzni valamit. Az intelligencia a változásra való képesség fokmérője. Ahogyan Charles Darwin mondta: “Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”

 

A tudatosság hatodik szintje: az éberség

Az éberség azt jelenti, hogy minden pillanatban tudatában vagyok annak, ami velem és körülöttem történik. Mindent úgy teszek, hogy a figyelmem arra összpontosítom. Az elmém nyitott és befogadó, kontemplálódok a környezetemmel. Tudomásul veszem, hogy minden egyszerűen csak van. Ahogyan Bruce Willis mondta Az utolsó cserkész című filmben:

“Az ég kék, a fű zöld, a víz nedves, a nők titkolóznak.”

A reakcióink ezen a szinten már nem automatikusak, nem ösztönösek, nem zsigerből jönnek. A bemenő jeleket a tudatosság mint modem segítségével megszűrjük és úgy dekódoljuk, hogy az számunkra jó legyen. Szelektálunk, mérlegelünk, amiről úgy érezzük, hogy lefelé húz, azt kidobjuk és csak arra irányítjuk a figyelmünket, amit látni akarunk a világban, amit tapasztalatként meg akarunk élni. Igenis e tekintetben ítélkezni fogunk, eldöntjük mi az ami jó és a többivel nem foglalkozunk. Az éberség állapotában nem vagyunk programozhatóak, már nem vagyunk mindenre befogadókészek, nem hajtunk végre automatikusan parancsokat, ezért ekkor a Rendszer ellenségévé válunk.

 

A tudatosság hetedik szintje: a valóság torzítása

Amikor tudatosult bennem, hogy a világ illúzió, elkezdtem a dolgokat másképpen értelmezni. Egy illúzióvilágban ugyanis semmi sem valós. (Micsoda bölcsesség!)

Bizonyos kereteken belül úgy alakíthatóak tehát a körülmények, hogy azok számunkra a legkedvezőbbek legyenek. Amikor például fájt a derekam, akkor egyszerűen tudatosítottam magamban, hogy nem fájhat, hiszen nincs is derekam. Az egész testem csupán egy információhalmaz. Kizárólag a program teszi azt, hogy a fájdalmat érzékelem. Persze a dolog azért nem ilyen egyszerű, de ennek is megvan a magyarázata, hogy miért.

Amikor elolvastam Steve Jobs életrajzát, akkor döbbentem szembesültem vele, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolkodásmóddal, hiszen Jobs híres-hírhedt volt a valóságtorzító mezőjéről. Ő egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mi az igazság  – egyébként is mi lehet az igazság egy illúzióban? – eldöntötte, hogy számára mi az igaz és úgy alakította az akaraterejével, hogy minden úgy legyen, ahogyan eltervezte.

A lényeg tehát az, hogy ha megtanuljuk másként látni a dolgokat, akkor azok egy idő után más értelmet kapnak. Lásd annak és azzá válik! Ez lehetne a mottója ennek a szintnek.

 

A  tudatosság nyolcadik szintje: a tudattalanság

Figyelem! Nem tudatlanság, hanem tudattalanság vagy tudatalattiság. Ez az információ megszerzésének negyedik lépcsőfoka, amikor a tudás bekerül a tudatalattiba és úgy vagyunk képesek cselekedni dolgokat, hogy azok már nem is tudatosak. Egyszerűen csak minden pillanatban tudattalanul a jót teremtjük meg. Talán ezt lehetne áldott tudatlan hozzáértésnek nevezni.

Ez a szint magasabb mint az éberség szintje, hiszen se nem automatikus reakció, se nem tudatos cselekedet, hanem a tudatalatti elme magas fokú megnyilvánulása.

Látható tehát, hogy a negyedik lépcsőfok a legmagasabb szintű tudás, ahol már nem tudatosul bennünk a hozzáértés, egyszerűen csak tesszük, mert a részünkké vált, belénk ívódott. Ez a szint a jó értelemben vett robotpilóta, a rutin szintje. Ebből is látszik talán, hogy önmagában semmi sem rossz és nem önmagában a programozással van tehát a gond, hiszen a programozással be lehetne vinni a tudatalattiba azokat az információkat is, amelyek kizárólag a pozitív gondolkodást engedélyeznék megnyilvánulni.

Ha megnézzük a négy lépcsőfokot a teremtésre levetítve, akkor azt mondhatjuk, hogy eddig az egyes lépcsőfokon mozogtunk, azaz nem voltunk tisztában vele, hogy tudattalanul teremtettük a világot. Aztán a tudomány rájött, hogy a világ a gondolataink projekciója, tehát a gondolkodásunk megváltoztatásával megváltoztatható a világ. A kettes lépcsőfokra léptünk, már tudatosult bennünk, hogy mindent mi hoztunk létre. Egyre többen léptünk arra az útra is, ahol már tudatosan próbálunk teremteni, azaz igyekszünk kontrollálni a gondolatainkat és érzelemeinket. Igyekszünk éberek lenni. De az igazi eredmény az lesz, amikor már nem kell minden pillanatban tudatosan irányítani a gondolatainkat és érzelmeinket. Amikor a tudás már bekerült a tudatalattinkba és képessé válunk csak olyan információkkal azonosulni, amelyek projekciója pozitív változásokat eredményez a környezetünkben. Ez azért nagyon fontos, mert a nap kb. 95 %-ban a tudatalatti működik, ez tehát sokkal erősebb mint a tudatos elme. Érdekes, hogy Petőfi – tudatosan vagy tudtán kívül – milyen jól megfogalmazta ezt: “Habár fölül a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!”

 

De ez mind hülyeség!

Minden amit eddig leírtam az mind érvényét veszti és szertefoszlik abban a pillanatban, hogy ténylegesen ráeszmélünk arra, hogy egy virtuális világban élünk, melyhez szándékosan lebutultunk, lebutítottak. A tudatosság fenti ismérvei és szintjei ugyanis csak a mátrixon belül nyernek értelmet. Csak a mátrixon belül beszélhetünk megértésről, változásra való hajlamról, döntés- és alkalmazkodóképességről, éberségről, valóságtorzításról és tudattalan hozzáértésről. Ennek oka, hogy alaprendeltetésünk szerint minden tudás birtokában vagyunk, csak elfelejtettük. Elkezdtünk olyan programoknak engedelmeskedni, amelyek által párhuzamosan azonosultunk azzal a karakterrel is, amely most ember formájában visszaköszön a tükörben.

Több cikkben is igyekeztem rámutatni arra, hogy ez az avatárfigura nem mi vagyunk. Ami a tükörből visszaköszön az csak egy hologram, melynek az eredetije a mátrix világán kívül van. Nevezhetjük felső énnek vagy felhasználónak, a lényeg hogy ő képviseli a 100 % tudatosságot. Nincs mit megértenie, hiszen már mindent ért. Nem akar semmit sem megoldani, bizonyítani, nem tesz fel kérdéseket és nincsenek automatikus reakciói, mint ahogyan nincsenek szabályai sem. Ezért az igazi tudatosság tulajdonképpen csak a mátrixon kívül értelmezhető.

A mátrixon belül a tudatosság mindig alacsonyabb szintű, de ideális esetben folyamatosan és dinamikusan emelkedő tendenciájú. Ezért természetszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, de törekedni kell arra, hogy kibújjunk a hatása alól. Addig azonban még van tennivaló bőven.

 

Szintek és nézőpontok

Az élethez való hozzállás alapjaiban változik meg az egyes szintek elérésével. Példának okáért, amikor a spiritualizmus szele megcsapott, akkor egyszeriben megváltozott minden az életemben. Talán már írtam róla, hogy ebben az időben végeztem el egy felsőfokú értékesítői tanfolyamot és feltett célom volt, hogy a magánnyomozó cégemet sikerre viszem. Csakhogy a speciális tevékenység – az üzleti hírszerzés – nem fért meg azzal, hogy “Ne tégy olyat, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek.” Szóval nem akartam azt, hogy az egyik cég azért legyen rosszabb mint a másik, mert én ehhez hozzásegítem a konkurrenciáját.

Igazból most sem tennék “olyat”, de ezt már másképpen látom. Egy játékként tekintek az egészre és ez teljesen más megvilágításba helyez mindent. Képzeld el mondjuk, hogy van két gyereked, akik cashflow társasjátékot játszanak! Az egyikük megy körbe-körbe, nem fektet be, nem vesz semmit, mert gyűjti a pénzt. A másik ezzel szemben kihasználja a lehetőségeket és úgy kezeli a pénzt, hogy nagyon hamar képes a gyorsítósávra lépni és kitörni a mókuskerékből. Nem kérdés, hogy ő fogja megnyerni a játékot.

Most tedd fel a kérdéseket: Ki volt az, aki jobban megértette a játékszabályokat? Ki volt az, aki változtatott a gondolkodásmódján és a döntései révén alkalmazkodni tudott a szabályokhoz? Melyikük volt az, aki kihasználta a lehetőségeket?

És tedd fel a kérdést: Az élet játékában miért lenne ez másképpen? Mikor tudod élvezni a földi életed? Ha napról-napra robotolsz a munkahelyeden a megélhetésért, vagy ha mielőbb megteremted a saját pénzügyi függetlenségedet egy olyan tevékenységgel, amit szeretsz csinálni és egész életedben azzal foglalkozhatsz, amivel szeretnél? Ehhez egyetlen dologra van szükség: tudatváltásra.

 

A tudatossági skála

Véleményem szerint a tudatosság a világ megértésének képessége. Minél inkább megértjük a világot, annál tudatosabbak vagyunk. Nem tudom mennyire objektív, de kineziológia kisérletekkel elkészítettek egy olyan logaritmikus skálát, amely 1-1000-ig tükrözi a tudat állapotát a mindenkori rezgésszám függvényében. Értelemszerűen minél magasabb a rezgésszám, annál inkább megközelíti az isteni tudat ezres szintjét. Eszerint 200-as szint alatt az ember olyan kevés energiával rendelkezik, hogy energiavámpírként szívja el társaitól és környezetétől az energiát. Érdekességképpen a 20-as szint a szégyen, a 30-as a bűntudat, a 75-ös a bánat, a 100-as a félelem, a 150-es a harag és a 200-as a bátorság szintjei.

200-as rezgésszám fölött történik meg az energiakiegyenlítődés, tehát az az állapot, amikor az illető már nem von el a környezetéből energiát, ámbár nem is ad ahhoz semmit hozzá. 250-es szinten már nincs ítélkezés, 350-esnél az ember megérti, hogy egy személyben ő maga a forrása és teremtője élete minden eseményének, 400-as szinten képessé válik nagy mennyiségű adat feldolgozására és képessé válik úgymond átlátni a szitán, majd az 500-as szinthez tartozik a feltétel nélküli szeretet érzése. Ettől kezdve válik valaki alkalmassá arra, hogy másokat is segítsen, felemeljen.

A 600-as szint a teljes belső béke szintje és 700-astól kezdődik a megvilágosodás és az önmegvalósítás szintje, mely azonban ritka mint a fehér holló. Az önmegvalósítás állapotát vagyis az istentudatot tízmillió emberből egy éri el. (Érdekes, hogy ezt nem tudtam, ennek ellenére jó ideje az önmegvalósításra gyúrok.)

Ami nagyon érdekes még az, hogy lévén a skála logaritmikus, ezért például egyetlen 700-as szinten álló ember képes 70 millió 200-as szinten álló egyént ellensúlyozni. Egy 600-as szintű ember esetében ez 10 millió, míg egy 500-as szintű ember esetében 750 ezer 200-as szinten álló egyént jelent, de már egy 350-es rezgésszintű ember több mint százezer 200-as szint alatt álló embert képes kompenzálni.

Számításaim szerint így mindössze kb. 10.000 500-as szintet elért ember vagy kb. 70.000 350-es szinten álló ember – tehát aki megértette és elfogadta, hogy mindent ő teremtett meg az életében – kellene ahhoz, hogy a félelemben és bűntudatban élő emberek negatív energiáját közömbösítse. Csodálkoznék, ha ez még nem lenne meg.

A  tudatosság fokozása tehát mindannyiunk jól felfogott érdeke. Ezért érdemes elindulni a változás útján és növelni a tudatosságunkat, a rezgésünket. Kicsit ugyan  tartok tőle milyen lesz az 1000-es szint elérése, hiszen az már olyan magas frekvencia, amelyen talán már minden mindennel eggyéválik, összeolvad és megszűnik az éntudat is. De legfeljebb majd megállok a 999-es szinten és megmaradok a mátrix peremén!

 

Szerző: Goldeneye 

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!