Zöld dió a mennyei ínyencség

A diót már régóta ismerjük kívül-belül, a zöld dió és különösképp a milotai zöld dió azonban most indult hódító útjára.
 21468

Különleges finomság

diófa hazánkban őshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar őseink is gyűjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termőhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet – szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minőségű diójaként tartják számon. A hungarikum-számba menő különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerűbbé válik.

Noha elsősorban nem egészségügyi hatása miatt fogyasztjuk.

Az éretlen termésfal nagy mennyiségű tannint tartalmaz. továbbá csersav- és naftokinon-származékok (juglon) halmozódnak fel benne. A csersav összehúzó hatását hasmenés ellen, torokgyulladás esetén a duzzadt nyálkahártyák gyógyítására használják. Fertőtlenítő hatása jelentős. A Zöld dió lekvár különösen ajánlott sápadtság, vérszegénység, levertség esetén.

A zöld dió  figyelemreméltó c-vitamin- és vastartalommal bír, és a népi gyógyászat szerint máj-, gyomor- és vértisztító, gyomorerősítő, fertőtlenítő hatású, valamint segíti a vérszegénység, levertség elleni küzdelmet is.

Zöld dió lekvár 

Hozzávalók:

1 kg zöld dió

víz

2-3 db alma

2 db bio citrom kifacsart leve és lereszelt héja

1 teáskanál citromsav

1 vaníliarúd kikapart belseje vagy vaníliás cukor

½ kg cukor, ízlés szerint

(Használhatunk ugyanennyi mennyiségű nyírfa vagy datolyacukrot is.)

egész fahéj

egész szegfűszeg

 

Elkészítés

Ezt a lekvárt akkor tudjuk elkészíteni, ha a dió csonthéja még a zöld héj alatt puha. Úgy ellenőrizhetjük, hogy egy tűvel átszúrjuk. Ha könnyen átmegy rajta a tű, akkor jó a dió az eltevéshez.

A következő művelethez jó, ha gumikesztyűt húzunk, mert a dió befoghatja a kezünket. A leszedett gyümölcsöt alaposan megmossuk, a végeit levágjuk, majd több helyen villával megszurkáljuk és egy befőttes üvegbe tesszük. Öntsünk rá bőségesen vizet. 10 napig hagyjuk állni, ez idő alatt naponta legalább egyszer, de lehet akár többször is,  cseréljük rajta a vizet. Az áztatástól a dió elveszti a keserű ízét és meg is barnul.

Tíz nap elteltével a diót kivesszük a vízből, összevágjuk és egy lábosba feltesszük főni. Ízesítsük fahéjjal és szegfűszeggel. A fűszereket célszerű egy vászonzacskóba tenni és azzal együtt a dióhoz adni, hogy utána könnyedén ki tudjuk venni belőle. Ha a dió jó puha, akkor levehetjük a tűzről, emeljük ki a fűszereket és botmixerrel pépesítsük.

Egy másik lábosba tegyünk fel 1 liter vizet, adjuk hozzá a cukrot, a citromsavat, citromhéjat, citromlevet és folytonos kevergetés mellett addig főzzük, amíg besűrűsödik. Ha a szirup elkészült adjuk hozzá a kockára vágott almákat és a vaníliarúd kikapart belsejét, és addig főzzük, amíg az alma megpuhul. Ezután hozzáöntjük a pépesített dióhoz és együtt forraljuk kb. 15-20 percig.

A lekvárt, még forrón csírátlanított üvegekbe töltjük, tetővel lezárjuk, fejre állítjuk és szárazdunsztban így hagyjuk kihűlni. Fontos, miután felbontottuk hűtőben tároljuk, vagy hamar fogyasszuk el, mert könnyen megromlik.

Nem csak finom, egészséges is

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!